Gyors és diszkrét. A zálogba adás lehetőségével élő, átmeneti pénzzavarba került emberek számára ez a két legfontosabb jellemzője a záloghitelnek. Az otthon féltve őrzött értékeknek „zaciba” adása régebben kevésbé volt elterjedt, akadtak, akik még nagy gond esetén sem mentek volna zálogoshoz, mert féltek a megbélyegzéstől. Pedig zálogba adni valamit nem jelent egyet azzal, hogy az ember a gödör mélyén van, hanem inkább arról tanúskodik, hogy csak átmenetileg került pénzszűkébe. Az értékek elzálogosítása amúgy sem jelent végleges pénzügyi megoldást a nagyobb anyagi gondokra. Ma már az előbbiekben említett sztereotípia megszűnőben van, az emberek elkezdték értékelni a zálogházak nyújtotta hiteleket, melyek a gyors kölcsön fogalmát nemcsak a pénzfelvétel terén, hanem a visszafizetés kapcsán is kitöltik tartalommal.

Napjainkban a záloghitelt már nemcsak kis összegű fedezetek esetén veszik igénybe az emberek, mikor hó végére elfogy a nyugdíj, vagy a családnak szó szerint kenyérre kell a pénz, vagy netán egy nagyobb összegű végszámla pottyan az ember postaládájába, hanem vállalkozások hirtelen felmerülő, akár milliós tételű készpénzhez való jutás érdekében is záloghitelhez nyúlnak. Így a zálogházak igen magas forgalmat bonyolítanak le, és jó üzletet tudhat magáénak az a zálogház tulajdonos, aki ügyesen csinálja a „boltot”, megbízható becsüsökkel dolgoztat és akár már kialakult ügyfélköre is van.

A záloghitel esetén tehát az ügyfél zálogba ad valamilyen tárgyat, leggyakrabban ékszert. Természetesen az aranynak van a legnagyobb kereslete, és abból is a magyar fémjelű viszi a prímet, míg az olasz kevésbé fizet jól. Az ezüstékszerek kereslete sem igazán a záloghitel körébe tartozik, inkább az ezüstből készülő étkészletek hoznak jól a konyhára, és jó árban veszik át a zálogházak az ezüstözött alpakkát is. Lehet még vinni jó kölcsön reményébe a zálogházba értékes festményt, szőnyeget. Természetesen bármit be lehet vinni, de például ruhanemű esetén ritkán reménykedhet az ember záloghitelben, maximum értékes szőrmebunda, vagy bőráru esetén. A zálogtárgyak körét jogszabály korlátozza oly módon, hogy törvényben rögzített mit nem lehet zálogba venni. Például vallási kegytárgyak, vagy lőfegyverek, melyek használatba vehetők még, netán tűzveszélyes tárgyak zálogba vételét meg kell tagadni.

Aki még nem került kapcsolatba záloghitellel, annak biztos kérdéses, hogy miért is éri meg a feleknek ez a kölcsönzési forma. Lényegében a zálogház nem pénzügyi fedezetet kér a kölcsönért cserébe, hanem a behozott tárgyat fogadja el fedezetként. Ezért gyors és diszkrét ez a kölcsönzési mód, hiszen nem kell munkáltatói, nem kell befizetett számla, nem kell bankszámlaszám és egyéb, a hitelek felvételénél megszokott dokumentumok, igazolások. Továbbá két millió forintot meg nem haladó záloghitel esetén még nevet sem kérnek. Csak egy zálogba adható tárgy kell, melyet a becsüs felbecsül, és a meghatározott becsérték 50-70%-a lesz a felvehető hitelösszeg, ha csak nem régi, megbízható ügyfélről van szó. A következő lépésben egy záloglevél kerül átadásra, és ezt követően kell fizetnie a záloghitel törlesztőrészleteit a megállapodott 30-40-90 napos futamidő alatt. A kölcsön lejártakor pedig kiválthatja zálogba adott értékét az ember. Amennyiben az adós nem fizet, és hosszabbítást sem kér, akkor a zálogház értékesíti a zálogba adott tárgyat, így visszanyerve a kölcsönbe adott pénzét. Igaz, ha a zálogház jobb áron tudja eladni a zálogtárgyat, mint az adós fennálló tartozása, akkor kötelezett a fennmaradó összeget kifizetni, amennyiben a zálogjeggyel később jelentkezik a „tulajdonos”.