„Zöld Trabantot látok, szerencsét találok!” Vajon ki emlékszik még erre a játékra? Bizony ma már kevésbé lenne szerencsés az úton elhaladó autók közt zöld színű Trabira vadászni, mert már Trabantot is ritkán látni. Az elmúlt egy-két évtizedben igen sok változáson ment át az autóipar, és nemcsak a mechanikai területeket, hanem a külsÅ‘ megjelenést tekintve is.

Biztos, hogy nem titok senki számára, hogy a futószalagról legördülő autók leggyakrabban fehér színben pompáznak, míg a fekete és ezüstszín csak a második és harmadik helyre kerül. Korábban az ezüstszín volt a domináns, de ma már konzervatívnak érzik az autógyártók, így a szemnek kellemes, az autók formáját, vonalát pedig leginkább kihangsúlyozó fehér nyer teret. A nyerő fehér mellett a vad, rikító színek is előtérbe kerülnek egyre inkább, főleg akkor, ha valaki igazán egyedivé szeretné varázsolni saját verdáját.

Arra a kérdésre, hogy vajon mennyit számít az, hogy milyen színű autóban „lovagoljuk” meg a lóerÅ‘t, a válasz igen, ha adunk a statisztikákra. Sokan azt gondolják, hogy a piros autók a legveszélyesebbek, hiszen egy tűzpiros versenyautó mi másra lenne való, ha nem száguldozásra? Azonban a baleseti statisztikák nem azt mutatják, hogy a piros színnel lenne a gond, mert a fekete autók a leggyakoribb szereplÅ‘i a baleseteknek.

Természetesen autóvásárláskor nem azt mérlegeli az ember, hogy vajon ha fekete autót vesz, akkor nagyobb veszélyben van-e, mint ha a nyugodtságot, higgadtságot tükröző krémszínűt, vagy netán ezüstszürkét választja. Az ember az ízlését, saját maga tetszési indexét veszi előre. Arra pedig igen egyszerű a magyarázat, hogy az emberek többsége miért is választ fehér, fekete, vagy éppen ezüst színű autót. Pont azért, mert ezekre könnyebb vevőt találni, mint a kirívó, egyedi ízlést tükröző járművekre, ha netán eladásra kerül a sor.