Múlt hét vasárnap Magyarországon is eldőlt, hogy az elkövetkező öt évben mely párt jelöltjei fogják hazánkat képviselni az Európai Parlamentben. Az Európai Unióban fontos szerepet betöltő Európai Parlament 751 tagja közül 21 mandátumot foglalhatnak majd el a vasárnapi voksolás alapján megválasztásra került jelöltek. 2014. május 25.-én összesen nyolc párt jelöltjei várhatták a választás eredményeit azon izgulva, hogy lesz-e belőlük európai parlamenti képviselő, vagy sem. Végül az induló nyolc párt közül mindössze hat kapott annyi szavazatot, amely elegendő volt a mandátumszerzéshez.

A magyarországi választást lezárását követően 3 nappal, vagyis tegnap lettek meg a végleges eredmények. Az előzetes becslések alapján, ahogy azt a választással foglalkozók megjósolták a FIDESZ-KDNP vitte el a pálmát. A nyertes több mint 50%-os szavazati aránnyal 12 mandátumot happolt el a többi induló elöl. Az előzetes mandátumbecslések, véleménykutatások, felmérések jelentős része az MSZP pártját erősebbnek vélte, a választási eredmények azonban azt mutatják, hogy a Jobbik bázisa stabilabb, hiszen 3 mandátumot szerzett, míg az MSZP-nek 2 mandátummal kell megelégednie. Ugyancsak két jelölt került be az Európai Parlament képviselői közé a Demokratikus Koalícióból. A 20. és 21. mandátumot pedig az Együtt PM és az LPM tudhatja magáénak.

Az EP választás a vártnál is kevésbé mozgatta meg a magyar lakosság szavazati joggal rendelkező tagjait. Az alacsony részvételi arány nemcsak hazánkban, hanem az Unió többi országában is jellemző volt az idei választásokon. Hogy miért is nem hozza lázba az embereket ez a választás úgy, mint mondjuk az, hogy áprilisban országgyűlési voksokat adhattunk le? A politikával gyakorlatban, valamint tudományos szinten foglalkozók is folyamatosan keresik az okot, hogy miért nem érzik az európai parlamenti választásokat annyira magukénak az EU polgárai.

A már napvilágot látott elemzések többféle indokot is felvonultatnak. Egyrészt hibát látnak abban, hogy az Európai Parlamenthez kapcsolódó kampányidÅ‘szak nem olyan intenzív, mint a hazai választásoké, fÅ‘leg az országgyűlési választásokkal összehasonlítva. Másrészt az elemzÅ‘k szerint a választásokon résztvevÅ‘ket inkább hajtja a párthűség, mint az, hogy magukénak éreznék az Európai Parlament választási eljárását. Az alacsony részvételi arányt indokolhatja, hogy az állampolgárok annak ellenére, hogy elismerik az EP jelentÅ‘ségét, mégse érzik úgy, hogy szavazatuknak döntÅ‘ jelentÅ‘sége lehetne e politikai intézmény működésében. Végül érdekességként a kérdéskört  taglaló kutatások azt is alátámasztják, hogy a második világháborús generáció, akikben élnek a háborús élmények és akiknek – a fiatalabb generációkkal szemben – a világbéke még elegendÅ‘ hívószó arra, hogy döntést hozzanak Uniós szinten, az Å‘ létszámuk csökkenése is arányos az EP választások csökkenÅ‘ részvételi arányával.