Rajongás, szenvedély, feszültségoldás, hovatartozás, bajtársiasság, elköteleződés és még sok kifejezés kerülhetne arra a listára, amivel jellemezné egy elhivatott szurkoló magát a szurkolást. Ahogy egy házasság, úgy a szurkolók és csapatuk is a jóban – rosszban együtt elve szerint működnek, hiszen aki egyszer egy csapat törzsszurkolójává válik, akkor sem pártol el, ha csapata éppen rossz szériában van.

Szurkolóvá válni sokféleképpen lehet. Van, aki már kicsi korától a szurkolás szellemében nő fel, a szülők sportrajongása révén meccsről meccsre jár, így jó alapokat kap a sport iránti érdeklődés kialakulása. Ha pedig a szülők ahhoz a kemény maghoz tartoznak, akik rigmusokkal, dobbal-dudával buzdítják kedvenceiket, akkor biztos, hogy ennek hatása alól a csemete sem tudja kivonni magát. A szurkolási láz felnőttkorban is “megfertőzhet” bárkit, elég, ha belecsöppen barát, új pár révén egy szurkolói csoportba, enged az invitálásnak, és átéli azt az euforikus élményt, amit egy meccs élőben végigkísért szurkolása tud nyújtani.

Vannak viszont olyan emberek is, akiket elijeszt a vehemens kiabálás, zajongás és értetlenül állnak a jelenet előtt, hogy mi értelme is van ennek? Mitől lesz ettől jobb a csapatnak? És miért jó ez a szurkolóknak? Tudományos vizsgálatok bizonyították, hogy az a fajta kötődésérzés, amely kialakul a szurkolói csoport tagjai közt pozitív hatással van a mentális egészségre. Egy összetartó közösség tagjaként egy – egy szurkolás során rengeteg feszültséget adhatunk ki magunkból, miközben teljesen elfelejtjük a napi gondokat, bajokat a győzelemre koncentrálva. A csapat pedig hajtóerőt nyer a vidám, őket támogató, motiváló dalokból, bekiabálásokból.

Sajnos sokszor negatív események, mint verekedések, direkt provokálások, agresszivitás kerülnek a középpontba a szurkolás kapcsán. Igaz, vannak elvakult szurkolók, akik nem elégszenek meg a másik fél, akár a játékosok, akár a szurkolóik, esetleg a nem mindig igazságosnak ítélt bírók verbális “fenyegetésével”, de általánosítani nem szabad. Az igazi szurkoló ettől elhatárolódik, és csak a meccs idejére veszi fel az ellenségesség álarcát a másik féllel szemben, a hétköznapokban pedig szurkolói mivolta a csapat szeretetében, éltetésében, biztatásában nyilvánul meg.