Elmúltak az ünnepek, lekerültek a dekorációk az otthonokban. Visszaállt a megszokott hétköznapi működése mindenkinek. Igaz, a karácsonyi ajándékok itt-ott még nem lelték meg helyüket, így sok háziasszonyban már fellángolt az átrendezés, pakolászás kényszerítő érzése.

Igen, nemcsak nagytakarításkor, hanem ünnepek után, fÅ‘leg év elején érdemes körbenézni házunk táján, hogy mi az, amit már csak „szerelembÅ‘l” Å‘rzünk, de használni már soha nem fogunk. Az emberben kialakul egyfajta ragaszkodás tárgyakhoz, még akkor is, ha már semmi hasznát nem látja. Ez még nem jelent egyet a  kényszeres gyűjtögetésként ismert pszichés zavarral, mert ebben a betegségben szenvedÅ‘k mindent begyűjtenek, ami egyébként felesleges, de számukra mégis meghatározhatatlan értékkel bír, és megválni tÅ‘le nem akarnak.

Tehát egyes dolgokhoz való ragaszkodás még nem jelent pszichés problémát, de egy idő után kellemetlenné válik, hogy jobbról balra pakolgatunk olyan dolgokat, melyeknek megőrzésére reális magyarázatot nem tudunk adni. Érdemes meghatározott időnként beiktatni egy-egy szanálást, hogy lássuk, mennyi felesleges dolgot is tárolunk magunk körül. Ha az fáj, hogy ki kell dobni valamit, ami jó szolgálatot tett nekünk, de már van másik, korszerűbb, mondjuk egy háztartási gép, eszköz, vagy például már soha nem fogjuk felvenni valamelyik kedvenc ruhadarabunkat, de túl jó állapotban van ahhoz, hogy a kukában landoljon, akkor keressünk neki új helyet, ahol majd meg fogják becsülni, és örülnek neki.

Persze nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is szeretnek gyűjteni, őrizgetni, és ha mindent elraknánk, amit haza hoznak mondjuk egy erdei sétáról, akkor egész erdők lehetnének egy lakásban a falevelek, tobozok, makkok és még sok különböző érdekességek által. A finoman véghezvitt selejtezés mind a gyermekszobában, mind a felnőttek életterében fontos, hiszen meg kell őrizni lakásunk, házunk otthonosságát azáltal, hogy helyet hagyunk magunknak benne az élethez.