A boldog pillanattól, mikor az újsütetű szülők először lépik át első gyermekükkel a közös otthon ajtaját, gyorsan elrepül az idő addig a percig, míg bölcsődébe, óvodába nem megy a csemete. Igaz, ez idő alatt nem kell minden percet, minden éjszakát otthon lenni, de azért a legtöbb időt a család saját lakásában, házában tölti el a gyerkőc. Így lesz az otthon, a családi fészek a biztonság, az állandóság, a kötődés legfontosabb helyszíne a gyermek első egy-két évének.

A nap, amikor a gyermek először “kirepül” édesanyja, vagy éppen édesapja óvó karjaiból, bizony sok szülőnek, és persze magának a gyermeknek is igen nehéz időszak. Ma már egyre több szülő kényszerül arra anyagi okokból, hogy gyermekét kétéves kor előtt mások gondoskodására bízza. Ott, ahol pedig nincs inaktív hozzátartozó, aki napi 7, 8, vagy akár 9 órában vállalni tudja a gyermek gondozását, akkor más választás híján a bölcsőde marad megoldásnak.

Bölcsődébe már 6 hónapos kortól lehet vinni a gyermeket, bár a szakemberek véleménye az, hogy amennyiben megoldható, másfél éves kor után kezdődjön meg legkorábban az intézményi gondoskodásba való beszoktatás. A kezdeti időszakhoz képest ma már a bölcsődébe való kezdeti beilleszkedés segítése, az úgynevezett beszoktatás másként megy. Régen egyszerűen csak átadta a gyermeket a szülő, és bizony sokan emlékeznek keserűen azokra a napokra, mikor a gyermekük bent üvöltött, édesanyját, édesapját követelve, míg a szülő kint próbálta lelkében dúló keserű érzéseit elfojtani.

Napjainkra sokkal gyermek-centrikusabb és szülő-barátabb rendszer alakult ki. Ha a szülő tudja vállalni, akár 3 hétig is tarthat a fokozatos beszoktatás. Általában az első napokban rövid időt együtt tölthet el a csöppség és szülője a bölcsődei környezetben. Így a szülő is megismerkedhet a mindennapok rutinjával, tudni fogja, milyen gyermekekkel tölti együtt napját a saját csemetéje, és hogyan viszonyul egymáshoz gyermeke és a gondozó. Ezt követően fokozatosan meg kell kezdeni a leválását. Egyre hosszabb időt tölt el a gyermek szülője nélkül a csoportban, eleinte csak egy-egy órát, majd lassan kitolódik az idő a bölcsődében való evésre is, majd az ott alvásra. Eközben a gyermek és a csoport gondozói, többi tagja is összekovácsolódik és a gyermek egy kis közösség aktív tagjává válik, egy fontos szocializációs folyamat során.

Az otthonnak is nagy szerepe van a gyermek bölcsődei életében, hiszen a szülő sokat tehet már saját közös életterükben is azért, hogy a bölcsődébe kerülést, a változást megkönnyítse gyermeke számára. Olyan egyszerű dolgokkal is segítheti gyermekét, mint például önállóságát fejleszti az öltözködésben, az evésben, vagy akár lehetőséget talál, hogy kipróbálhassák, milyen, ha nem egész nap együtt vannak, vagy akár egymástól külön töltik az éjszakát. Érdemes tehát a gyermek leválását fokozatosan előkészíteni, így kisebb lesz a trauma számára. Jó, ha már korábban érdeklődik a szülő a bölcsőde napirendje felől, így folyamatosan hozzászoktathatja a gyermeket ahhoz, mikor van reggeli, tízórai, ebéd, alvás, és ugye közte a játék sem maradhat el.

Természetesen a beszoktatás, a gyermek előre való felkészítése nem jelenti azt, hogy csöppségünk már az első egyedül való ottlétkor könnyek nélkül, boldogan fog berohanni a csoportba, vagy éppen úgy kell majd haza könyörögni a nap végén. Minden gyermek más, másként reagál helyzetekre, és minden nap is más, mert egy rossz éjszaka, egy-egy betegség, vagy hosszabb szünet után bizony nem mindig lesz zökkenőmentes az otthon elhagyása a bölcsibe induláskor.